Mindenki, aki a szolgáltatóiparban dolgozik emberekkel, tudja, hogy ez egy nagyon hálás, de egyben rendkívül nehéz feladat. Az, hogy valaki más embereken segíthet és segíteni képes, egy rendkívüli kiváltság, és igen tiszteletreméltó. A segítő munkák során rengeteg igazán nagy öröm éri az embert, hiszen sokszor életeket ment vagy változtat meg pozitív irányba. Azt azonban tudni kell, hogy a szociális munkát végzők élete sem fenékig tejfel...sőt!

Szociális munkás, ápoló, gyógypedagógus, tanár... csak néhány példa azok közül a foglalkozások közül, ahol a legmagasabb a kiégési ráta. Az ezeket a hivatásokat űzőket sajnos nem becsüli meg a társadalom annyira amennyire kéne, nem igazán kapnak pozitív visszajelzést a munkájukkal kapcsolatban, így hamar elindulnak a burnout, azaz a kiégés, pályaelhagyás útján.

Általános problémák a szociális munkát végzettek körében:

• sok munkaidő, nincs lehetőség a pihenésre (otthon sem)

• előmeneteli nehézségek

• kevés vezető pozíció

• sok adminisztráció

• megbecsülés hiánya

• a megfelelő munkához szükséges eszközök hiánya

• bürokratizmus

• folyamatos érzelmi érintettség

• kiszolgáltatottság érzése

• kevés fizetés

Pécsi üzemorvos kollégánk véleménye szerint, a felsorolás sajnos akár végtelen is lehetne, hiszen rengeteg olyan tényező van, ami miatt érzelmileg, anyagilag kiszolgáltatottá válnak a dolgozók. Nem beszélve arról, hogy ha kimondjuk, ha nem, ezeket az ágazatokat is bőszen beszövi az aktuális politikai irányzat, és az azt képviselők akarata (ez sajnos az iskolákban is nagyon erősen érezhető).

A megoldás sajnos még várat magára. Amiben mindannyian bízhatunk még, az ezeknek az embereknek a segítő szándéka, jóakarata és az, hogy nem a pénzért csinálják, amit csinálnak (amit sajnos sokan kihasználnak).