Az idős betegekkel foglalkozó egészségügyi szakspecializáció a gerontológia, az ezzel foglalkozó orvost pedig gerontológusnak hívják. A gerontológia nem más tehát, mint az öregedés folyamatával, az öregkorral foglalkozó tudományterület, s kutatásokkal tanulmányozza, elemzi az öregedés következtében létrejövő anatómiai, élettani, biokémiai, lelki változásokat. Ennek a tudományágnak a gyökerei már az ókorig visszanyúlnak, s több tudományággal vegyülve alakult ki. Ebből kifolyólag megkülönböztetünk alkalmazott, elméleti, összevető, szeparáló gerontológiát.

Sokan összekeverik vagy szinonimaként értelmezik a gerontológiát és geriátriát, pedig a geritátria nem az idősödés folyamatával, hanem az öregedés következtében kialakult betegségeknek a gyógyítása a célja.

Pécsi háziorvos szakértőnk egyetért abban, hogy az öregedés nem csak az elmúlt évek függvénye. Az öregedés mértéke, gyorsasága sok mindentől függ, egyénenként változó.

Kétségtelen, hogy az életkornak számos következménye és befolyása van egyénre, családra, közösségre, csoportokra, intézményekre, társadalomra, kultúrára, tudományra, egészségre, politikára egyaránt. Az öregedés kihívást jelent az egyénnek, hogy megküzdjön a korban előrehaladóan szaporodó nehézségekkel és vesztességekkel. Ilyen veszteségek az érzékszervek fogyatékossá válása, a testi erő, az alkalmazkodási képesség csökkenése, a sejtvesztések és azok miatt szükséges regeneráció vagy pótlás fogyatékossága. A szervezet ún. helyreállító képessége csökken, változik a kötőszövet rugalmassága, a vesefunkció csökken, a máj metabolikus tevékenysége lassul, a tüdő kapacitása beszűkül, a felszívó nyálkahártya-működések teljesítménye csökken, a központi és perifériás idegrendszer sejtvesztése, mivel nem képződik újra, kiesési tüneteit csak funkcionális működéskompenzációval képes ellentételezni.

Az idős betegek ápolásánál különös gondossággal és figyelemmel kell eljárni. Nagyon fontos, hogy a kezeléseknél odafigyeljünk a beteg pillanatnyi állapotára, betegségére vagy betegségeire, s ne okozzunk nem kívánt hatásokat. Érdemes mindemellett megjegyezni, hogy a felnőttek  és az öregek gyógyszerelése nagyon különbözik. A felnőttek, fiatalok gyógyszeradagja nagyobb általában, mint az időseké. Ebből kifolyólag a gyógyszeradagot mindig a lehető legkisebb dózissal indítsuk, s fokozatosan emeljük. Idősek gyógyszerelésénél rendkívül oda kell figyelni, az étkezésre, italfogyasztásra, más gyógyszerekkel való együttszedésre. Táplálkozás esetében például antithrombotikus terápia esetén nem ajánlatos az eper vagy narancs fogyasztása, mert az növelheti a vérhígító hatékonyságát, s nem kívánt bevérzések, bélvérzések, szemvérzés következhet be.

Az idősek ápolása, gyógyítása mind az orvosoktól, mind az ápolóktól nagy lelkiismeretességet kíván, hiszen rengeteg türelmet és törődést igénylő feladat. Sokan abban a téves képzetben vannak, hogy az idősek gondozása, gyógyítása felesleges, mert túl sokan vannak Magyarországon és nincs rájuk pénz. Ez egy rendkívül primitív és rosszindulatú hozzáállás. Az idősek életének meghosszabbítása, könnyebbé tétele ugyanúgy feladata a társadalomnak, mint egy fiatalé. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ahogyan mi, most bánunk az idősekkel, azt a bánásmódot (vagy rosszabbat) kapjuk majd vissza a fiatalabbaktól.