A kemoterápiás kezelés során azok a sejtek károsodnak először, amelyek folyamatosan és gyorsan szaporodnak a szervezetben. Leggyakoribb mellékhatásai; hányás és hányinger, hasmenés, székrekedés, szájszárazság, ízérzési zavarok, hajhullás, bőrviszketés, napfényérzékenység, fertőzés, vérzékenység, vérszegénység, fogamzásképességi zavarok. Nem törvényszerű, hogy ezek közül az összes mellékhatás jelentkezik, de sajnos ez egy olyan kezelés, amely hatékonysága mellett kellemetlenséggel jár.

A hányinger és hányás elkerülése érdekében fontos, hogy az étkezések nyugalomban történjenek és csak kisebb adagokat fogyasszon a beteg. Étkezés után pihenjen egy fél órát. Ha jelentkezik a hányinger mély belégzéssel, vagy hányáscsillapítóval megszüntethető.

Hasmenés esetén a folyadékpótlás szem előtt tartandó, valamint a diéta. Ha több mint egy napon keresztül tart, orvos segítségét kell kérni.

Ha székrekedés jelentkezik, magas rosttartalmú élelmiszerek (zöldség) fogyasztása ajánlott. A testmozgás is segíti a bélmotilitást de hosszú ideje fennálló székrekedés esetén az orvos hashajtót ír fel.

A szájhigiénia fenntartása érdekében a gyakori szájöblögetés ajánlott, valamint a minél puhább fogkefe használata.

A hajhullás a kezelés megkezdése után körülbelül 16 nap után alakul ki. A hajhullás nem végleges, teljes mértékben visszanő, de a színe megváltozhat. 3-5 naponkénti hajmosást ajánlanak, gyengébb samponnal. Nyáron óvni kell a fejbőrt az erős napsütéstől.

A bőrviszketés általában lekorlátozódik a kezelt területre, de van, hogy az egész testfelületre kihat a kezelés. Az önmegtartóztatás az egyik lehetőség, mert a vakarás egy gerjesztő folyamatot indít el, egyre nagyobb területre kiterjedve. A bőséges folyadékfogyasztás, a langyos vagy hideg vizes zuhanyzás is segíthet. Célszerű laza és puha anyagú ruhákat viselni. A kezelőorvos ez ellen is írhat fel gyógyszert.

A kezelés lecsökkenti a vér fehérvérsejt számát. Ilyenkor a legfogékonyabb a szervezet a fertőzésekre. A megelőzés érdekében jobb, ha a hozzátartozókat, háziállatot ilyenkor távol tartjuk a betegtől. Naponta többszöri kézmosás, a szokásos WC használat utánit beleértve. Fokozottan kell figyelni, nehogy valamivel felsértsük a nyálkahártyát. Kisebb változás esetén is tájékoztatni kell a kezelőorvost!

A vérlemezkék száma is lecsökken, ezért a vér alvadása sokkal lassabban történik. Ügyelni kell a sérülések elkerülésére, a megfelelő, bőséges folyadékfogyasztásra és fehérje dús ételek bevitelére.