Sosem jó, amikor beteg van a háznál, azonban érdemes megtanulni ekkor azokat az ápolási gyakorlatokat, amiket a beteg kezelése során alkalmazni kell. Nagyon fontos, hogy mindig működjünk együtt az orvossal, hiszen ez az eredményes ápolás, gyógyítás alapja. Mivel minden nap mi tartózkodunk az ápoltunkkal, nekünk kell folyamatosan figyelni, észlelni, hogy történik-e valami változás az állapotában, s ha igen, akkor cselekednünk kell.

Praktikus tanács, hogy bármit, amit észlelünk, írjuk azonnal le. Így például a beteg lázát, evési, ivási szokásait, köpetürítés mértékét, tulajdonságait stb.

Nagyon fontos, hogy az a családtag, aki a beteg ápolását végzi, türelmes legyen és megértő a beteggel szemben, mert sok páciens a betegség alatt hangulati labilitással küszködik, esetenként agresszívek is lehetnek. A beteg problémáit mindig végig kell hallgatni, s méltóságát megőrizve kell ápolni, akkor is ha közeli családtag. Nagyon fájdalmas, szégyenérzetet keltő lehet, ha valakit kinevetnek a betegsége miatt, vagy nem figyelnek rá.

Pécsi háziorvos szakértőnk kiemelten fontosnak tartja, hogy az ápolás alatt, mindig legyen nagyon figyelmes, s képes legyen megállapítani, ha a beteg egy-egy tünetet eltúloz, vagy pont, hogy „elsumákol”. A kezelés csakis így lehet eredményes.

Ha a beteg családtag mozgásképtelen, akkor mindig adjunk a keze ügyébe valamilyen hangadó eszközt, pl. csengőt, ha elhagyjuk a szobáját. Rettenetesen frusztráló érzés lehet, mind az ápoló, mind az ápolt számára a tudat, hogy nem tudják egymást észlelni.

A beteget látogató orvos számára mindig jegyezzük fel az érintett kardinális paramétereit, azaz a pulzust, a hőmérsékletet, a vérnyomást, a légzésszámot és külön a testváladékok tulajdonságait.

Ha elektromos hőmérőt alkalmazunk, akkor az eredményhez mindig adjunk hozzá legalább fél- 1 fokot. Ennek az az oka, hogy az elektromos hőmérőket végbél, illetve szájban lévő hőmérséklet mérésére kalibrálták be. Ezért is mér a hőmérő csupán 2-3 percig, azonban Magyarországon, a legtöbb háztartásbab, hónaljban mérik a hőmérsékletet, ahogy megszoktuk a higany hőmérővel. Ezt a hőmérőtípust azonban sajnos kivonták a forgalomból, a szokások azonban megmaradtak.

A pulzusmérésénél fontos, hogy mindig egy percen keresztül számoljunk. A légzésszámlálásnál, ha nem tapasztalunk semmi kórosat, akkor elég fél percig számolni, majd az eredményt elosztani kettővel. Sajnos a mai napig nem rendelkezik minden háztartás saját vérnyomásmérő készülékkel, ezért ha az ön háztartásában sincs, akkor kérjen kölcsön ismerősétől, esetleg a háziorvostól.

A testváladékok megfigyelésénél a mennyiségre, színre, szagra, állagra, tartalomra, s a váladék ürítésének módjára, időpontjára is mind-mind figyelni kell, mert hasznos információt tartalmazhat az orvos számára.